Ladislav Fančovič (1980) szlovák zongoraművész, a klasszikus jazz szerelmese és lelkes szaxofonista, így méltán sorolhatjuk Csehország és Szlovákia legsokoldalúbb zenészei közé, ám emellett az európai előadóművészet élvonalába is beletartozik.

A pozsonyi konzervatórium elvégzése után a prágai és a pozsonyi Zenei Akadémián Marián Lapšanský, a bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen pedig Wolfgang Watzinger irányításával folytatta zongoratanulmányait. Kiemelkedő tehetségét számos szlovák és nemzetközi versenyen elismerték, többek között díjakat nyert a Nemzetközi Frédéric Chopin Zongoraversenyen (Mariánské Lázněban), a Nemzetközi Nyíregyházi Ervin Zongoraversenyen (Krakkóban), a Nemzetközi Johann Nepomuk Hummel Zongoraversenyen (Pozsonyban) is. 2006-os bemutatkozó lemeze, amelyen Liszt h-moll szonátája mellett Horowitz és Cziffra virtuóz zongoraátiratai is hallhatók, az előadásmódjában rejlő határtalan lehetőségek és zenei kifejezésmódjának széles spektruma fölkeltette a szélesebb szakmai közönség figyelmét is. Azóta Ladislav Fančovič mint már elismert szólista és kamarazenész több mint 20 hangfelvételt készített.

Előadóként a világ minden táján megfordult (USA, Kína, India, Malajzia, Omán és Ciprus), állandó repertoárjába több mint 20 jelentős 18–20. századi zongoraverseny tartozik. Rendszeresen fellép különböző cseh, szlovák és európai zenekarokkal, többek között a Prágai Filharmonikusokkal, a Szlovák Filharmonikusokkal, a Prágai Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Hradec Králové-i Filharmonikus Zenekarral, a Bohuslav Martinů Filharmonikus Zenekarral, a Kassai Szlovák Állami Filharmonikusokkal, Szlovák Sinfonietta zenekarral, a Szlovák Kamarazenekarral, a török Izmiri és Antalyai Filharmonikus Zenekarral, a Zielona Góra-i Filharmonikusokkal, a Solistes Européens Luxembourg zenekarral, a Bruno Walter Fesztiválzenekarral és a Pressburger Philharmoniker zenekarral. Ezeknek a koncerteknek köszönhetően alkalma volt együtt dolgozni olyan karmesterekkel, mint Ondrej Lenárd, Vladimír Válek, Friedrich Haider, Alexander Rahbari, František Vajnar, Jerzy Swoboda, Leoš Svárovský, Martin Leginus, Kirk Trevor, Justus Franz, Mário Košík, Zbyněk Müller, Jack Martin Händler és mások.

Szólózongoristaként Ladislav Fančovič rendre kifejezetten nehéz és ritkán játszott darabokat tűz műsorára. Rendkívüli technikai felkészültségének köszönhetően olyan szerzők műveit is játssza, mint Dohnányi Ernő, Leopold Godowsky, Grazyna Baczewicz, August Klughart, Ignaz Lachner, Hugo Kauder vagy Robert Kahn. Milan Pala hegedűművésszel folytatott együttműködése különleges helyet foglal el Ladislav Fančovič életművében. E két kivételes előadó közös munkájának eredménye egy a kritikusok által is nagyra értékelt lemezsorozat, amely a legismertebb zeneszerzők (Beethoven, Brahms, Grieg, Suchoň, Sosztakovics, Bartók) zongorára és hegedűre írt műveinek teljes kiadását tartalmazza.

Ladislav Fančovič érdeklődésének másik fontos területe a szlovák zene. A Szlovák zongoraszonáták című albumán olyan kortárs szlovák zeneszerzők műveinek első hangfelvételei hallhatók, mint Ľubica Čekovská, Vladimír Šarišský, Ilja Zeljenka, Roman Berger és Jevgenij Iršai. Az említett zeneszerzők a közös alkotómunka természetes következményeként már számtalan zongoraművet és több kamaradarabot is komponáltak a számára.

Ladislav Fančovič a Hugo Kauder Trio és a Berger Trio kamaraegyüttesek állandó tagja. E két zenekar repertoárja a 18–19. századi klasszikus mesterek műveitől kezdve egészen a kortárs zeneszerzők munkásságának a bemutatásáig terjed, de emellett törekszenek a kevéssé köztudatban lévő vagy elfeledett, illetve hazai alkotók munkáinak megismertetésére is. A Berger Trio a nevét kifejezetten egy szlovák zeneszerzőről, Roman Bergerről kapta, akivel a formáció tagjai hosszabb ideig dolgoztak együtt, s akinek a műveit Berger: Pathetique címmel 2015-ben jelentették meg a NAXOS gondozásában.

Ladislav Fančovič a klasszikus zenén túl is keresi a zenei kifejezés lehetőségeit. A klasszikus jazz iránti vonzalma leginkább a Fats Jazz Band nevű szvingzenekarának megalapításában mutatkozik meg. Zenei vezetése mellett a Fats Jazz Band a két világháború közötti időszakban született amerikai, angol, cseh és szlovák kompozíciókat ad elő. A Fat Jazz Band korhű előadásmódját garantálja, hogy a múlt század 30-as éveiből származó eredeti hangszereken játszanak. A régi hangszerek iránti rajongása odáig vezette Ladislav Fančovičot, hogy, zenei tudását bővítve, megtanult szaxofonozni. 2014-ben meg is alapította a Saxophone Syncopators elnevezésű szaxofonkvartettet, amellyel négy szaxofonra áthangszerelve játszanak 1910-es és 1920-as évekbeli ragtime és klasszikus zenét, továbbá kifejezetten a zenekar megrendelésére készült kortárs zeneművek is a repertoárjukba tartoznak.

Fančovič mindezek mellett a szlovák kulturális élet és zeneoktatás aktív és lelkes szervezője is. A komolyzene és a klasszikus jazz népszerűsítése mellett elindította a Saxophobia Bratislavát, az első és ezidáig egyetlen klasszikus szaxofon mesterkurzust, amelyen a klasszikus szaxofon legismertebb művészei (Oto Vrhovnik, Philippe Portejoie, Lev Pupis, Andreas van Zoelen, Racher Saxophone Quartet, Bence Szepesi, Barbara Strack-Hanish, Ryszard Zoledziewski, Markus Holzer, Alexander Stepanov) osztják meg tudásukat az Európa tájairól érkező hallgatókkal.