Szakcsi Kovács Andor együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott . LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, 1970-ben Pege Aladár kvartettjével pedig a Montreux-i Jazz Fesztivál szakmai zsűrijének második, az újságíróknak első díját nyerte el, s ezzel megnyíltak előtte a nemzetközi jazz-színtér kapui is.

Világszerte a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A külföldi jazz-zenészekkel való együttműködéséből George Jindával közös lemezek tűnnek ki – a Jinda és Chieli Minucci alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy korongon szerepelt szerzőként, illetve előadóként -, a nyolcvanas évek derekán ezeknek köszönhetően köthetett saját szólólemezekre szerződést az amerikai GRP kiadóval (Sachi, 1988; Mystic Dreams, 1989; Eve of Chance, 1992; Straight Ahead, 1994).

Chick Corea többször is méltatta Szakcsi szerzői és előadói kvalitásait, aki napjainkig a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Dave Weckl, Omar Hakim, Terri Lyne Carrington, Marvin “Smitty” Smith, Victor Bailey, Zoller Attila, Rodney Holmes, Mike Richmond, Jack DeJohnette, John Patitucci, Terri Lyne Carrington, Reginald Veal, Chris Potter vagy Gerard Presencer.

A hazai jazz-történetben – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós jazz térnyerésében.

A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicalét, melyet még két mű követett. Amerika felfedezésének ötszázadik évében pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház.

Horváth Ádámmal és Écsi Gyöngyivel magyar népdalfeldolgozásokat (Virágom, Virágom, 1988), Vukán György zongoraművésszel négykezeseket jelentetett meg, s miközben sorra napvilágot láttak további jazz felvételei (Journey in Time, 1998; On the way back home, 2001), egyre mélyebbre merül Kurtág György, Ligeti György és Eötvös Péter kompozícióinak tanulmányozásában. Az eddig elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremteni – alighanem ebben rejlik Szakcsi elhivatottsága.

A world jazz műfajában létrehozott produkciója, az Új Magyar Cigány Jazz jelentős állomása pályájának. A BMC gondozásában 2004-ben megjelent Na Dara! című lemeze egyedülálló, ha úgy tetszik, stílusteremtő. Néhány amerikai zenész tagadja, hogy létezik európai jazz is. Csak a néhai nagy belga cigány származású gitáros, Django Reinhardt számított kivételnek. Amikor őt hallották, elismerték, hogy jazzt játszik, ha nem is pont olyat, mint az övék. Ez az új cigány jazz óhatatlanul modernebb, mint Djangoé, egy másik cigány hagyományból ered.

2008-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd a Budapesti Operettszínházban bemutatták Szentivánéji álom című world musicaljét, mellyel új műfajt teremtett.

Mindezen tevékenységei mellett többször játszotta koncerten Mozart D-dúr, Koronázási zongoraversenyét, melynek kadenciáiban jazzt improvizál.

Szakcsi Lakatos Béla Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, jazz-zongoraművész, Érdemes Művész, a jazz műfaj és annak mozgásterébe eső szellemiséget integráló törekvéséért, amelyet felső fokon interpretál a világ pódiumain, a magyar jazzművészek közül elsőként kapott Kossuth-díjat.